Winky Etelkáéknál töltött egy hetet a család 3 pointerével, ahol szinte állandó társasága volt. A kutyákkal szemben ott dominanciát mutatott, Etelka szerető gondoskodása mellett pedig egyre inkább összeszedte magát.
Mikor hozzánk került, napok kellettek neki, hogy hozzánk is kötődni kezdjen. Ammilyék teljesen elfogadták, Ő sem tanusított semmilyen ellenséges viselkedést velük szemben. Túlzott mozgékonysága talán az emberekkel szembeni riadtságából adódhatott, mint ahogy azok a problémák is, hogy egyedül nem lehetett hagyni, mert utánunk akart szökni. Olyan trükköket is tudott, hogy a be nem zárt ajtókat a kilincs lenyomásával nyitogatta. Raáb Zoliék, ahol Jim Beam kutyánk él, megsajnálták a kis menekültet és magukhoz vették. Azóta a sajnálatból szeretet lett, és lassan teljes értékű tagja lesz Ő is a családnak Jim mellett. A következő sorok Zolitól származnak az első hét után: "Winky, akinek új neve már Pötyi... Jimmy-vel nagyon jól elvannak. Napi Pedigré- adagja kb.1,5 kg, amit három részletben fal fel,átlag nagyjából 20 másodperc alatt. Imádja a tejet, a kefirt, továbbá mindent, ami ehetőt talál maga előtt. A három macskából kettővel már kibékült, csak az a fránya fekete szín zavarja, szegény Kormi csak a jó idegállapotának köszönheti, hogy nem ment még világgá....Szereti az erdőt, elfogadja kettejük viszonylatában Jimmy-t vezérnek, úgyhogy behívási problémák nemigen fordulnak elő, jön vele vissza. A pórázt nem ismeri, még a jövő feladata lesz, hogy megtanulja, hogy a pórázról nem elugrani kell. Idegen ember, -ha feltűnik séta közben- megrettenti, behúzott farokkal rohan ilyenkor vissza hozzánk. Ez a reakció korábbi életének keserű tapasztalataiból adódhat talán". (Feketéné Brandenburg Katalin)
RSS Feed
