Minden állat természetes reakciója a hirtelen jött erős zajoktól való félelem. Kutyáink őseiben is genetikailag kódolt tulajdonság, hogy messze elmeneküljenek a zajforrás közeléből. A kutyák háziasítása, majd a fajták kialakítása során még sokáig nem volt szükség arra, hogy az egyedeket az erős zajok elviselésére is szelektálják , hiszen hálózással, íjjal, csapdázással vadásztak.
Csak az utóbbi 200 évben a puskák modernizálása, könnyen kezelhetősége eredményezhette, elterjedésüket a vadászatokon. Ezzel egy időben kezdődött a vadászkutyák igazi specializálódása is, de tulajdonképpen talán csak 100 éve beszélhetünk, álló kutyákról, mindenes vadászkutyákról, és retrieverekről. A mindenes vadászkutyákat és retrievereket többek között arra is szelektálták, hogy a gazdájuk lába mellett nyugodtan ülve vagy fekve akár 100 lövést is rezzenéstelenül eltűrjenek, az álló kutyák viszont mindig csak vadállás után a vad felrebbenésekor hallanak 1 esetleg 2 lövést. A különbség az idegrendszer „tűrőképessége „ szempontjából óriási ! A pointerek a vad állása, a vad felrebbenése idején olyan pozitív izgalmi állapotban vannak, ami teljesen elnyomja a lövés zajára esetleg kialakuló ijedséget.
Véleményem, amelyet sok év tapasztalata, több fajta megismerése után alakult ki az, hogy a kutyák, kb. 20-30 % olyan lövés szempontjából teljesen stabil idegrendszerrel rendelkezik, hogy minden előzetes bevezetés nélkül, akár füle mellett is elsüthetnek egy puskát nem fog megijedni. A másik oldalon is van kb. 20-30 %, amelyek olyan erősen és kezelhetetlenül félnek a lövés hangjától,( általában minden más zajtól is !) hogy a legügyesebb kiképző se tudja ebből kihozni őket. Ezeket a kutyákat nevezzük lövésfélőnek. Ez a tulajdonság meglehetősen jól öröklődik, ezért nem szabad őket tenyésztésbe venni !
A két véglet között van 50-60 %, pointerben talán több a bevezetőben említettek miatt , amelyek többé kevésbé érzékenyek lövésre és csak a gazda,a kiképző hozzáértésén, múlik, hogy melyik véglethez közelítenek.
Hogy szoktassuk hozzá pontereinket az éles zajokhoz és lövéshez ?
A legfontosabb az állandó pozitív megerősítés !
Etetés előtt, játszás közben tapsoljunk, ejtsünk le egy kulcs csomót, fedőt, durrantsunk el egy papír zacskót, csapjuk le a kuka fedelét, mindig fokozatosan messziről kezdve, mind közelebb hozzájuk.
3 hónapos kortól vigyük minél több helyre őket, ahol erős zajokat is hallhatnak, sétáljunk sokat erdőn-mezőn is és ott is folytassuk a zacskó durrogtatást úgy, hogy mindig össze legyen kötve valamilyen pozitív élménnyel mint például jutalom falat, apport, izgalmas szag , játék.
Nagyon hasznos, ha valamilyen erős zajforrást tudunk óvatosan megközelíteni, mint például egy madár riasztó rendszer vagy lőtér, minden nap kicsit közelebb és minden zajra pozitív megerősítést adva. Szintén jó hatással van a fiatal kutyára egy idősebb lövéshez szokott kutya társasága, viszont átveheti a félelmet egy olyan idősebb kutyatárstól aki fél ! Soha se szabad a megijedt kutyát erőltetni, vagy bántani. A legnagyobb hiba amit sajnos sokan elkövetnek a lövéshez, vadászathoz még nem szoktatott fiatal kutyát elvinni egy nagyterítékű társas vadászatra , ahol a „ mintha a világháború tört volna ki „ hangzavartól szegény jószág páni félelemmel szeretne elmenekülni, de a gazda nem hagyja, hadd szokja felkiáltással !
Azokat a kutyákat amelyeket vizsgáztatni, versenyeztetni szeretnénk, az előzetesen ismertetett bevezetés után, ismertessük meg a lövés hangjával is . Szerezzünk be egy riasztó pisztolyt ( manapság bárki vehet ilyent és nem is drága ) és használjuk amikor a kutya kapcsolatba kerül a vaddal. Azoknál kutyáknál akik egyáltalán nem félnek elegendő vadállás után lőni egyet, ahogy ez a versenyen is lesz. Az érzékenyeknél hagyhatjuk, hogy a kutya űzze a vadat és akkor lőjünk, eleinte csak egyet, majd esetleg 2-3-at, de sose többet. Apport mániásoknál az apport eldobásakor ( soha nem a tárgy vagy vad felvételekor! ) lőjünk. Ha a kutya nagyon érzékeny, kérjünk meg valakit, hogy messziről lőjön eleinte, ne mi lőjünk a kutya mellől.
Az így felkészített fiatal kutya a versenyre , vadászatra való bevezetés előtt halljon pár puskalövést is. Mielőtt elvinnénk vadászatra a kiképzés alatt lőjünk neki vadat szárazon és vízen is, hogy pontosan megtanulja mi történik lövéskor, eleinte csak olyan vadászatra menjünk ahol kevesen vannak. Különösen fontos, hogy a vízi vadászathoz használt kutya fokozatosan legyen megismertetve a vízre lövés hangjával is, ugyanis a víz felerősíti a hangokat, a vízben úszó kutya közelében becsapódó lövés hangja nagyon rémisztő lehet.
Sajnos manapság akkor is háború, vadászat kellős közepén találhatjuk magunkat, ha ezt nem szeretnénk és nem vagyunk rá felkészítve, lassan mindennaposak a kis falukban is a petárdázások és tűzijátékok !
Ezek a szórakozások még nagyobb megterhelést rónak kutyáink idegrendszerére, mint a lövés, mert fények és más hangok is megelőzik a robbanást. A lövés hangjára gondosan felkészített kutya ezeket a megpróbáltatásokat is jobban viseli, de sajnos sok olyan kutyát ismerünk, amelyek remek vadászkutyák, egyáltalán nem félnek a lövéstől, de ezektől mégis megijednek.
Itt is fontos a pozitív megerősítés és a gazda, a falkavezér viselkedése ! A legrosszabb amit tehetünk, hogy mi is ijedten ölelgetjük a megrémült kutyát, számára ez azt jelenti, hogy óriási veszedelem lehet, ha már főnök is így fél…….
Próbáljunk a hangok iránt közömbösek, vidámak és határozottak lenni, játszani vele vagy etetni, nem hagyni, hogy a fejünkre másszon félelmében.
Amennyiben lehetséges, próbáljunk minél messzebb lenni a zajforrástól, lehetőleg zárt helyen, rádiózás-TV-zés közben átvészelni a megpróbáltatásokat !
Véleményem, amelyet sok év tapasztalata, több fajta megismerése után alakult ki az, hogy a kutyák, kb. 20-30 % olyan lövés szempontjából teljesen stabil idegrendszerrel rendelkezik, hogy minden előzetes bevezetés nélkül, akár füle mellett is elsüthetnek egy puskát nem fog megijedni. A másik oldalon is van kb. 20-30 %, amelyek olyan erősen és kezelhetetlenül félnek a lövés hangjától,( általában minden más zajtól is !) hogy a legügyesebb kiképző se tudja ebből kihozni őket. Ezeket a kutyákat nevezzük lövésfélőnek. Ez a tulajdonság meglehetősen jól öröklődik, ezért nem szabad őket tenyésztésbe venni !
A két véglet között van 50-60 %, pointerben talán több a bevezetőben említettek miatt , amelyek többé kevésbé érzékenyek lövésre és csak a gazda,a kiképző hozzáértésén, múlik, hogy melyik véglethez közelítenek.
Hogy szoktassuk hozzá pontereinket az éles zajokhoz és lövéshez ?
A legfontosabb az állandó pozitív megerősítés !
Etetés előtt, játszás közben tapsoljunk, ejtsünk le egy kulcs csomót, fedőt, durrantsunk el egy papír zacskót, csapjuk le a kuka fedelét, mindig fokozatosan messziről kezdve, mind közelebb hozzájuk.
3 hónapos kortól vigyük minél több helyre őket, ahol erős zajokat is hallhatnak, sétáljunk sokat erdőn-mezőn is és ott is folytassuk a zacskó durrogtatást úgy, hogy mindig össze legyen kötve valamilyen pozitív élménnyel mint például jutalom falat, apport, izgalmas szag , játék.
Nagyon hasznos, ha valamilyen erős zajforrást tudunk óvatosan megközelíteni, mint például egy madár riasztó rendszer vagy lőtér, minden nap kicsit közelebb és minden zajra pozitív megerősítést adva. Szintén jó hatással van a fiatal kutyára egy idősebb lövéshez szokott kutya társasága, viszont átveheti a félelmet egy olyan idősebb kutyatárstól aki fél ! Soha se szabad a megijedt kutyát erőltetni, vagy bántani. A legnagyobb hiba amit sajnos sokan elkövetnek a lövéshez, vadászathoz még nem szoktatott fiatal kutyát elvinni egy nagyterítékű társas vadászatra , ahol a „ mintha a világháború tört volna ki „ hangzavartól szegény jószág páni félelemmel szeretne elmenekülni, de a gazda nem hagyja, hadd szokja felkiáltással !
Azokat a kutyákat amelyeket vizsgáztatni, versenyeztetni szeretnénk, az előzetesen ismertetett bevezetés után, ismertessük meg a lövés hangjával is . Szerezzünk be egy riasztó pisztolyt ( manapság bárki vehet ilyent és nem is drága ) és használjuk amikor a kutya kapcsolatba kerül a vaddal. Azoknál kutyáknál akik egyáltalán nem félnek elegendő vadállás után lőni egyet, ahogy ez a versenyen is lesz. Az érzékenyeknél hagyhatjuk, hogy a kutya űzze a vadat és akkor lőjünk, eleinte csak egyet, majd esetleg 2-3-at, de sose többet. Apport mániásoknál az apport eldobásakor ( soha nem a tárgy vagy vad felvételekor! ) lőjünk. Ha a kutya nagyon érzékeny, kérjünk meg valakit, hogy messziről lőjön eleinte, ne mi lőjünk a kutya mellől.
Az így felkészített fiatal kutya a versenyre , vadászatra való bevezetés előtt halljon pár puskalövést is. Mielőtt elvinnénk vadászatra a kiképzés alatt lőjünk neki vadat szárazon és vízen is, hogy pontosan megtanulja mi történik lövéskor, eleinte csak olyan vadászatra menjünk ahol kevesen vannak. Különösen fontos, hogy a vízi vadászathoz használt kutya fokozatosan legyen megismertetve a vízre lövés hangjával is, ugyanis a víz felerősíti a hangokat, a vízben úszó kutya közelében becsapódó lövés hangja nagyon rémisztő lehet.
Sajnos manapság akkor is háború, vadászat kellős közepén találhatjuk magunkat, ha ezt nem szeretnénk és nem vagyunk rá felkészítve, lassan mindennaposak a kis falukban is a petárdázások és tűzijátékok !
Ezek a szórakozások még nagyobb megterhelést rónak kutyáink idegrendszerére, mint a lövés, mert fények és más hangok is megelőzik a robbanást. A lövés hangjára gondosan felkészített kutya ezeket a megpróbáltatásokat is jobban viseli, de sajnos sok olyan kutyát ismerünk, amelyek remek vadászkutyák, egyáltalán nem félnek a lövéstől, de ezektől mégis megijednek.
Itt is fontos a pozitív megerősítés és a gazda, a falkavezér viselkedése ! A legrosszabb amit tehetünk, hogy mi is ijedten ölelgetjük a megrémült kutyát, számára ez azt jelenti, hogy óriási veszedelem lehet, ha már főnök is így fél…….
Próbáljunk a hangok iránt közömbösek, vidámak és határozottak lenni, játszani vele vagy etetni, nem hagyni, hogy a fejünkre másszon félelmében.
Amennyiben lehetséges, próbáljunk minél messzebb lenni a zajforrástól, lehetőleg zárt helyen, rádiózás-TV-zés közben átvészelni a megpróbáltatásokat !
RSS Feed
