2009. novemberében egy véletlen tragikus baleset következtében elvesztettük Fancy-t, az első pointerünket. Mivel tagjai vagyunk a Magyar Pointer Clubnak, részt vettünk pointerek mentésében. Fancy elvesztése után kaptuk a hírt, hogy kellene egy 4-5 év körüli kan kutyának ideiglenes befogadó.
Azt tudtuk, hogy ideiglenesen magunkhoz vesszük Maxit, de hogy a későbbiekben mi lesz, fogalmunk sem volt... 2009 december 23-án elmentünk érte, a gazdagréti állatorvosi rendelőben volt. az első pillanatban, amikor megláttuk, tudtuk, nem ideiglenes befogadók leszünk...csontos, sebes, nagyon rossz kinézetű kutya volt, de az első találkozás elég volt, hogy tudjuk, Maxi velünk marad... Mindenre és mindenkire morgott, aki élt és mozgott. Ha valaki hozzáért, megsimogatta, furcsán, bizalmatlanul morogva húzta össze magát. Nem mert puhára, a kutyapokrócra feküdni. Mentálisan és fizikálisan romokban volt a kutya. Felfekvések voltak a testén, a hasán, a könyökén, combján, vastagbél gyulladása volt, a férgekről nem is beszélve. Érdekes módon az egyetlen kutya, akit az első perctől kezdve elfogadott és tisztel, az Basa, a most 6 éves labradorunk. Kemény munka kezdődött - egészségileg rendben van már teljesen. Lejártunk kutyasuliba, egy terápiás csoportba, ahol Maxiban megerősítették, hogy a többi kutya nem ellenség, hanem játszótárs. Rengeteget foglalkoztunk vele, kirobbanó nagy sikerrel, hatalmas változással, és most már mondhatom, hogy teljesen rendben van, kiegyensúlyozott kutya lett belőle, aki hozzábújik az idegenekhez is, egy kis simiért. Imád 4 lábbal a lepkék után ugrálni, a kismadarakat kergetni, de meg is állja őket, előjött belőle az igazi pointer! Azt tudom, hogy Fancy-t nem pótolhatja, de jó tudni, hogy megmentettünk egy kutyát és remélem teljes, boldog életet tudunk neki biztosítani és még sok örömet okozunk egymásnak az életben. (Krasznavölgyi Eszter)
RSS Feed
