Szeptember 17., szombat, Kroatisch Geresdorf, Ausztria: Reggel 9 óra körül egyre több nyitott csomagtartójú autó állt meg a kis burgenlandi falucska központi vendéglője előtt, az autókból pointer és szetter fejek kandikáltak ki.
Amikor Legénnyel megérkeztünk és besétáltam a vendéglő ajtaján, odabent már jópáran kávézgattak és beszélgettek – Juditék bemutattak a Jost házaspárnak, akik nagyon kedvesen fogadtak, mint új versenyzőt. A nevezést követően, kiosztották a párokat. Legény derby párban indult egy igazi del Vento oldalán (Furore del Vento). Ahogy elindultunk a mezőre, egyre világosabbá vált, hogy kánikula várható és egyáltalán nem számíthatunk árnyékot adó fákra. A futamok leginkább cukorrépaföldeken zajlottak, rengeteg fogoly madarat helyeztek ki hajnalban a szervezők. Délelőtt a szél alig lengedezett és akkor is percenként változott az iránya. Ez meg is látszott a kutyák keresési stílusán. János Dukával az első futamban indult, míg Judit Rozival a másodikban – ezt szerencsének is lehetne nevezni, de egyáltalán nem volt könnyű dolguk a rossz szél miatt. Duka, a tőle megszokott széles és gyors stílusban dolgozott. A második futamban Rozi következett, aki néhány forduló után stabilan állt, majd korrekt viselkedést mutatott vadkeléskor és ezzel Judittal begyűjtötték a megérdemelt kitűnő 1-et, amivel megnyerték az aznapi versenyt és a pénteki eredménnyel együtt elnyerték az "Austrian Field Award Winner" címet. Mi Legénnyel a legutolsó párban indultuk, 4 óra körül. Begyalogoltunk a répa föld szélén a táblába, ahol az indítás nem sikerült túl jól. Legény nem futott végig a tábla szélén az indítás irányában, hanem rögtön bevetette magát a cukorrépába, majd szerencsére ezután szépen keresett mindkét irányban. A tizedik perc környékén, miután többször jelzett, hirtelen nagyon közelről megállta a madarat. A madár pár másodperc múlva felkelt és sajnos Legény beugrott a vad után. Sikerült megállítani a kutyát mielőtt hosszas vadüldözésbe kezdett volna – derbyben ezért még nem jár kizárás. Ezt az akciót és a keresést, a bíró (Otto Koppitsch) "nagyon jó" minősítéssel jutalmazta kiemelve, hogy a kutyán nagyon látszott a szenvedélyes találni akarás. A nap végén lehetőségünk volt megcsodálni Duka és Charlie versenyen kívüli munkáját, ami megfelelő szakmai lezárása volt a napnak. Vasárnap a magyar kutyáknak nem volt szerencséjük a pontozásban, de ezzel együtt is remekül éreztük magunkat! Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy amennyiben lehetősége van rá, vegyen részt az osztrák klub rendezvényein, nem fogja megbánni. (Bencze Attila)
RSS Feed
