Fickó 1993.május 19-én született a Csillaghegyi-Foltos kennelben Cindy kutyánk kölykeként. Eszter és édesanyja a házunk mögötti lakótelepről naponta jártak a kerítéshez megnézni a játszadozó kölyköket.
A kislány hosszas könyörgésének anyukája nem tudott ellenállni, így nemsoká kiválasztották az alomból a fekete foltos Fickót. Első látásra szerelem volt, ahogy Eszter mindig mesélte. Sokat láttuk őt, eleinte gyakran áthozták udvarunkba játszani testvérével,az általunk megtartott Fedrával,később, mikor már idős és beteges volt és nem futhatott, minden nap többször elsétált házunk előtt gazdáival,soha el nem múlasztva, hogy benézzen, beköszönjön nekünk és a kutyáinknak, sose felejtve el, honnan jött. 16 és fél évig élt, 2009.október 18-án örökre elaludt gazdái ölelő karjaiban. Arról, hogy mennyire szerették Őt,ez a pár sor meséljen, amit Eszter írt nekem néhány hónappal ezelőtt egy emailjében: "Néha elgondolkozom azon, hogy mi lesz ha nem lesz nekem a kutyám?a kutyám, aki többet jelent nekem mint bárki más. A kutyám, aki ott van mellettem, amikor jó vagy rossz vagyok,aki jön ha nevetek, de akkor is, ha sírok.A kutyám, aki mellett felnőttem.A kutyám,aki megtanított őszintén szeretni,örökre.Félek.Mert már te is tudod, hogy hány éves az én csillagom, és minden este azt kérem a Jó Istentől, hogy soha ne vegye el tőlem,bár tudom, hogy ez nem lehetséges,de akkor sem tudom elfogadni a tudatot, hogy Fickó nem lesz velem addig, amig világ a világ." Fickó nem egész két hete ment el. A család vígasztalhatatlan, egyfolytában siratták. Fanni felhívott pár nappal ezelőtt, hogy van egy mentett pointer kislány, egy év körüli. Ideiglenes befogadóhelyet kerestek neki. Természetesen elvállaltuk, és másnap meg is érkezett Bodza, a sárga foltos, sötét szemű, sötét orrú, kicsit vékony de kifejezetten szép és kedves fejű kislány kutya. Eleinte kicsit tartózkodó volt, de Ammily és Viki szerettel fogadták így hamar vidám játékká fajult az ismerkedés. Hozzánk is szinte rögtön bizalommal bújt. Az itt töltött első napján már kiderült, hogy Bodza könnyen kezelhető,rendes,vidám,nagyon kedves,ragaszkodó kiskutya. Persze rögtön szóltunk Kramarics Eszteréknek akik már az első napon meg is jelentek kutyanézőbe. A család két női tagját azonnal elbűvölte Bodza, de Béla hallani sem akart ilyen hirtelen új kutyáról..nagyon fájt a szíve Fickóért. Mikor mégis átjött megnézni, a kiskutya mintha tudta volna kitől függ a sorsa..először hozzá ment, odabújt, felugrott rá. Persze Béla nem tudott ellenállni, és nemsokára meghatottan simogatta a kicsit, és aztán odaszólt a lányoknak: Ne bőgjetek, hazavisszük!Már másnap többször meglátogatták,elkezdték magukhoz szoktatni,eleinte csak pár órára vitték el. Bodza szinte azonnal otthon érezte magát náluk, mindent megszaglászott, aztán felfeküdt az ágy közepére és azonnal nyugodt álomba merült mint aki végre hazaérkezett.Nagyon boldog az egész család és végtelenül hálásak a klubnak ezért a kutyáért, aki bár Fickót nem pótolja, de imádhatják ugyanolyan nagy szeretettel, mint előző kutyájukat.Azt mondják, Bodzát a sors vezérelte hozzánk, hogy rátaláljanak. A történetet Eszter újabb soraival zárnám, amit ezúttal Bodzáról írt: "Ezerszer megpuszilgatom, megsimizem és megköszönöm hogy van nekünk. Olyan mesébe illő ez az egész,hogy ő lett nekünk, a fájdalom mellett amit még mindig a Fickó iránt érzek, helyet kapott a mosoly és a boldogság,és jó újra felelősnek lenni valamiért.Mintha a Fickó küldte volna őt nekünk." (Feketéné Brandenburg Katalin)
RSS Feed
