Pointereink kiképzésénél az egyik legnehezebb feladat a tőlünk messzire, akár 2-300 méterre dolgozó, kutyával megértetni, hogy messze tőlünk dolgoznia szabad, de a parancsainkat teljesíteni ebből a távolságból is kell, és vadat űzni, megfogni tilos.
Az évszázadok folyamán erre sokféle módszert találtak ki, az utóbbi időben a sípra és vadkelésre való feltétlen hasalás reflex-szerű rögzítése volt a verseny és vadász kutyáknál a legeredményesebb módszer ennek elérésére. Következetesen megtanítva nagyon jó eredményt lehet vele elérni, de csak hosszú idő alatt és a kutyák keresési távolsága, önállósága csak idők múltán éri el a versenyeken kívánt szintet. A módszer legnagyobb hibája, hogy a kutyát először magunkhoz kell hívnunk, meg kell fognunk ahhoz, hogy az elkövetett vétségért megbüntethessük, sokszor a „rossz cselekedett „ helyétől és idejétől már távol, ezért a kutya nehezen köti össze a rossz cselekedetet a büntetéssel, viszont sokáig félni fog a kiképzőjétől.
(a büntetés szót készakarva használom, külön cikket lehetne írni a különböző alkalmazható büntetésekről amelyeknek mindig az adott kutya karakteréhez kell alkalmazkodnia, de olyan mértékű kell legyen, hogy az ösztönöket, kellemes ingereket pl. nyúl üldözés felülírja és az kellemetlen legyen számára. Az egyik kutyának elegendő erre a hangos dorgálás, a másikról a legkeményebb módszerek is leperegnek… )
Az elektromos nyakörv ezeket a hibákat próbálja kikerülni, használatával a kutya figyelmeztethető, büntethető tőlünk több száz méterre is, abban a pillanatban amikor a vétség bekövetkezett. Ez így leírva nagyon bíóiztatóan hangzik ,de ennek ellenére rengeteg hosszú időre, akár egész életére tönkretett kutyát lehet látni, akik mind a nem megfelelően használt eszköz áldozatai. Nem hozzáértő kézben a teletakt olyan, mint majom kezében a borotva ! Vannak egyes országok, ahol használatát betiltották, vagy tanfolyamhoz és vizsgához kötik, nálunk szabadon használható sajnos.
Én is 20 éven keresztül a hagyományos módszerrel készítettem fel kutyáimat a vizsgákra, versenyekre, de az időhiány ( lustaság ? ), a field trialokon mind gyorsabb és mind messzebbre kereső kutyák iránti igény miatt pár éve kipróbáltam a teletaktot 3-4 ( pl. Speedy, Casanova, Vic ) saját és pár kiképzésen nálam lévő kutyán.
(a büntetés szót készakarva használom, külön cikket lehetne írni a különböző alkalmazható büntetésekről amelyeknek mindig az adott kutya karakteréhez kell alkalmazkodnia, de olyan mértékű kell legyen, hogy az ösztönöket, kellemes ingereket pl. nyúl üldözés felülírja és az kellemetlen legyen számára. Az egyik kutyának elegendő erre a hangos dorgálás, a másikról a legkeményebb módszerek is leperegnek… )
Az elektromos nyakörv ezeket a hibákat próbálja kikerülni, használatával a kutya figyelmeztethető, büntethető tőlünk több száz méterre is, abban a pillanatban amikor a vétség bekövetkezett. Ez így leírva nagyon bíóiztatóan hangzik ,de ennek ellenére rengeteg hosszú időre, akár egész életére tönkretett kutyát lehet látni, akik mind a nem megfelelően használt eszköz áldozatai. Nem hozzáértő kézben a teletakt olyan, mint majom kezében a borotva ! Vannak egyes országok, ahol használatát betiltották, vagy tanfolyamhoz és vizsgához kötik, nálunk szabadon használható sajnos.
Én is 20 éven keresztül a hagyományos módszerrel készítettem fel kutyáimat a vizsgákra, versenyekre, de az időhiány ( lustaság ? ), a field trialokon mind gyorsabb és mind messzebbre kereső kutyák iránti igény miatt pár éve kipróbáltam a teletaktot 3-4 ( pl. Speedy, Casanova, Vic ) saját és pár kiképzésen nálam lévő kutyán.
Tapasztalataim a következőek: a minden napi kiképzéshez és a társas vadászatra való felkészítésnél nincs szükség teletaktra, mivel a kutya főként a gazda közvetlen közelében, esetleg 50 m-en belül kell dolgozzon.
Kivétel lehet, a nagyon nehezen kezelhető vagy már teljesen elrontott idősebb kutyák esete, amikor már semmilyen más módszer nem vezetett eredményre, valamint a teletakt használata életmentő lehet azokban az esetekben, amikor a valaki vadban gazdag, forgalmas utakkal, vasúti sínekkel közeli területen szeretné sétáltatni, kiképezni a kutyáját félve az elütés vagy kilövés valós veszélyétől.
A versenykutyák, különösen a field trialra készülő kutyák esetében, hozzáértő kiképző kezében! átlagos karakterű kutyák esetében! aránylag gyors és látványos eredményt lehet vele elérni.
Az elektromos nyakörv egy olyan kis adó-vevő készülék, amelynek egyik fele a nyakörvön van, másik fele a gazda kezében és segítségével a messze tartozkodó kutyát hangjelzéssel és/vagy elektromos impulzusokkal lehet figyelmeztetni / büntetni, ha nem kívánt dolgokat művel.
A jó elektromos nyakörv, könnyű, alig nehezebb egy normál nyakörvnél, legalább 800 méter távolságig működik, nem lesz baja, ha vizes lesz, és különböző fokozatokra állítható az elektromos impulzus nagysága. Egy ilyen szerkezet ára nálunk 80 ezer forint körül van.
Ki használhatja ?
Csak olyan tapasztalt kiképző, aki nem csak nézi, de látja a kutyáját, érti és tudja, hogy az mit miért csinál, tudja, hogy egy mozdulatsor után mi fog következni. Ismeri jól a kutyáját és tudja, hogy az milyen karakterű, milyen büntetést bír el. Nem veszti el a fejét, soha se indulatból, hiúságból büntet, hanem ésszel, következetesen, megfontoltan, felmérve annak hatását és csak akkor amikor feltétlen szükséges.
Tapasztalataim szerint ez az eszköz akkor hatásos, ha legalább fél évig állandóan hordja a kutya a kiképzés folyamán, akkor is, ha nem kell használjuk. Ha egyszer rajta van, egyszer nem, és közben lehetősége van hibázni, nagyon gyorsan megtanulja a különbséget mikor viseli és akkor nem szabad vétkezni, mikor nem és akkor azt csinál amit akar.
Mikor és hogyan lehet használni ?
Sokan a pórázon menéstől a fektetés tanításáig mindent evvel az eszközzel próbálnak megoldani, ami szerintem nagy hiba, ha valaki azokat a gyakorlatokat nem tudja a kutyájának megtanítani, amelyeket pórázon illetve közvetlenül a közelében kell végre hajtson, jobb ha nem foglalkozik kiképzéssel. Véleményem szerint ez az eszköz leginkább a vadűzés tiltására alkalmas. Nyúl és őz üldözése esetén és akkor amikor a kutya vadállás nélkül szárnyas vadat kerget, a helyzet egyértelmű, azonnal használni kell, amint a kutya ezt teszi, akkor is ha szemre üldözi, akkor is, ha a csapáját követve akar kifutni a világból. Ennél sokkal nagyobb gondosságot igényel a használat a vadállás utáni üldözés esetén, ugyanis a kutya itt könnyen összekötheti a büntetést az állással és a lövéssel, vadletagadóvá, a vadtól félővé és lövésfélővé tehetjük, amely félelmek csak nagyon nehezen és lassan felejthetőek egy kutya számára. Vadállás és lövés időpontjában soha se szabad használni, mindig ki kell várni egy kicsit és csak a vadüldözést büntetni. Pointereinkre különben is a fix vadállás a jellemző,( csak a vad felrebbenésekor szokott elfogyni a „ cérnájuk „ ) sokkal egyszerűbb a gyakorlásnál gyorsan odaszaladni és rátenni a pórázt, majd a pórázon lévő kutyával együtt felrebbenteni a vadat, és fektetni úgy, hogy nem hagyunk lehetőséget a fiatal kutyának hibázásra. Amikor már rájön, hogy milyen izgalmas a madarat kergetni, főként, ha párat sikerül megfogni közülük, sokkal nehezebb erről a rossz tulajdonságról leszoktatni.
Kivétel lehet, a nagyon nehezen kezelhető vagy már teljesen elrontott idősebb kutyák esete, amikor már semmilyen más módszer nem vezetett eredményre, valamint a teletakt használata életmentő lehet azokban az esetekben, amikor a valaki vadban gazdag, forgalmas utakkal, vasúti sínekkel közeli területen szeretné sétáltatni, kiképezni a kutyáját félve az elütés vagy kilövés valós veszélyétől.
A versenykutyák, különösen a field trialra készülő kutyák esetében, hozzáértő kiképző kezében! átlagos karakterű kutyák esetében! aránylag gyors és látványos eredményt lehet vele elérni.
Az elektromos nyakörv egy olyan kis adó-vevő készülék, amelynek egyik fele a nyakörvön van, másik fele a gazda kezében és segítségével a messze tartozkodó kutyát hangjelzéssel és/vagy elektromos impulzusokkal lehet figyelmeztetni / büntetni, ha nem kívánt dolgokat művel.
A jó elektromos nyakörv, könnyű, alig nehezebb egy normál nyakörvnél, legalább 800 méter távolságig működik, nem lesz baja, ha vizes lesz, és különböző fokozatokra állítható az elektromos impulzus nagysága. Egy ilyen szerkezet ára nálunk 80 ezer forint körül van.
Ki használhatja ?
Csak olyan tapasztalt kiképző, aki nem csak nézi, de látja a kutyáját, érti és tudja, hogy az mit miért csinál, tudja, hogy egy mozdulatsor után mi fog következni. Ismeri jól a kutyáját és tudja, hogy az milyen karakterű, milyen büntetést bír el. Nem veszti el a fejét, soha se indulatból, hiúságból büntet, hanem ésszel, következetesen, megfontoltan, felmérve annak hatását és csak akkor amikor feltétlen szükséges.
Tapasztalataim szerint ez az eszköz akkor hatásos, ha legalább fél évig állandóan hordja a kutya a kiképzés folyamán, akkor is, ha nem kell használjuk. Ha egyszer rajta van, egyszer nem, és közben lehetősége van hibázni, nagyon gyorsan megtanulja a különbséget mikor viseli és akkor nem szabad vétkezni, mikor nem és akkor azt csinál amit akar.
Mikor és hogyan lehet használni ?
Sokan a pórázon menéstől a fektetés tanításáig mindent evvel az eszközzel próbálnak megoldani, ami szerintem nagy hiba, ha valaki azokat a gyakorlatokat nem tudja a kutyájának megtanítani, amelyeket pórázon illetve közvetlenül a közelében kell végre hajtson, jobb ha nem foglalkozik kiképzéssel. Véleményem szerint ez az eszköz leginkább a vadűzés tiltására alkalmas. Nyúl és őz üldözése esetén és akkor amikor a kutya vadállás nélkül szárnyas vadat kerget, a helyzet egyértelmű, azonnal használni kell, amint a kutya ezt teszi, akkor is ha szemre üldözi, akkor is, ha a csapáját követve akar kifutni a világból. Ennél sokkal nagyobb gondosságot igényel a használat a vadállás utáni üldözés esetén, ugyanis a kutya itt könnyen összekötheti a büntetést az állással és a lövéssel, vadletagadóvá, a vadtól félővé és lövésfélővé tehetjük, amely félelmek csak nagyon nehezen és lassan felejthetőek egy kutya számára. Vadállás és lövés időpontjában soha se szabad használni, mindig ki kell várni egy kicsit és csak a vadüldözést büntetni. Pointereinkre különben is a fix vadállás a jellemző,( csak a vad felrebbenésekor szokott elfogyni a „ cérnájuk „ ) sokkal egyszerűbb a gyakorlásnál gyorsan odaszaladni és rátenni a pórázt, majd a pórázon lévő kutyával együtt felrebbenteni a vadat, és fektetni úgy, hogy nem hagyunk lehetőséget a fiatal kutyának hibázásra. Amikor már rájön, hogy milyen izgalmas a madarat kergetni, főként, ha párat sikerül megfogni közülük, sokkal nehezebb erről a rossz tulajdonságról leszoktatni.
Nagyon fontos, hogy a figyelmeztetést/büntetést MINDIG kössük össze egy parancsadással ami ebben az esetben a sípjel. Csak olyan kutyával kezdjünk el teletaktal gyakorolni, amelyik már a sípjeleket ismeri, a helyes sorrend az üldözés-síp - teletakt minél hamarabb egymás után végrehajtva. Amint a kutya abbahagyta amit csinált nagyon dicsérjük meg, ne hívjuk be, hanem küldjük tovább. Későbbiekben a sípjel kell legyen számára a tiltás.
Nehéz kérdés az, hogy mikor melyik fokozatot használjuk, mivel minden kutyánál más és más,függ a kutya érzékenységétől és az inger erősségétől is. Ezt minden kiképzőnek magának kell ki kísérletezni, mindig az alacsony fokozaton kezdve. Általánosságban elmondható, hogy a vadűzés büntetésére erősebb fokozatra van szükség, mert az egy nagyon erős inger, míg, ha nem akar fordulni, visszajönni és csak a síp parancs megtagadásáról van szó elég csak egy hang figyelmeztetés, vagy egy alacsony fokozatú elektromos impulzus. El kell találni azt az erősséget, amelyik szemmel láthatóan használ, de nem rémiszti meg nagyon a kutyát. A leggondosabb használat esetén is eltart egy ideig, amíg a kutya megtanulja, hogy mit szabad és mit nem, a leggondosabb használat esetén is előfordulhat, hogy a kutya sokat veszít a lendületéből vagy egyáltalán nem akar azon a területen futni, ahol a kellemetlen élmény érte, de ezekből a kutya rövid idő alatt és könnyen kihozható. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy csak büntetnek, de soha se dicsérnek ( az a dicséret, ha nincs büntetés !), ez nagyon rossz gyakorlat, a kiképzés egyik fő szabálya az, hogy azonnal büntetni és azonnal és folyamatosan dicsérni, ha a kutya azt és úgy csinálja amit el várunk tőle.
Mikor ne használjuk ?
Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy szükséges inkább NE ! Ha nem látjuk a kutyát soha se, mert lehet, hogy éppen vadat áll egy bozótos másik felén. Inkább próbáljuk meggátolni síppal ( ha nem hallgat rá +büntetés ), hogy megforduljon a bozót előtt.
Mikor tegyük a kutyára először ?
Amikor már szenvedélyesen keres és kezd kicsúszni a kezünkből, kezd vadat üldözni, de azt ne várjuk meg, amíg őrült vadűző lesz. A kiképzésben is könnyebb a kialakulóban lévő rossz tulajdonságokat megelőzni, mint a szenvedéllyé vált rossz szokást kijavítani.
Mikor vegyük le róla végleg ?
Amikor azt látjuk, hogy többszöri kísértés ellenére, hosszú időn keresztül se hibázik. Jobb későn, mint túl hamar és természetesen nem lehet azt garantálni, hogy a tanultakra örökké emlékezni fog, lehet, hogy később ismét szükség lesz egy kis emlékeztetésre.
A kiképzést nem lehet csak az írásos anyag alapján megtanulni. Jó érzék és sok-sok tapasztalat kell hozzá. Minden alkalommal szembesülhetünk egy új megoldandó problémával, ezért azt ajánlom, hogy kellő gyakorlat híján a teletakt összeszerelésére, beállítására, kipróbálására és első időben a használatához kérjük ebben tapasztalt klubtársunk segítségét.
Gyárfás Marianne
aranykoszorús vadászkutya kiképző
Nehéz kérdés az, hogy mikor melyik fokozatot használjuk, mivel minden kutyánál más és más,függ a kutya érzékenységétől és az inger erősségétől is. Ezt minden kiképzőnek magának kell ki kísérletezni, mindig az alacsony fokozaton kezdve. Általánosságban elmondható, hogy a vadűzés büntetésére erősebb fokozatra van szükség, mert az egy nagyon erős inger, míg, ha nem akar fordulni, visszajönni és csak a síp parancs megtagadásáról van szó elég csak egy hang figyelmeztetés, vagy egy alacsony fokozatú elektromos impulzus. El kell találni azt az erősséget, amelyik szemmel láthatóan használ, de nem rémiszti meg nagyon a kutyát. A leggondosabb használat esetén is eltart egy ideig, amíg a kutya megtanulja, hogy mit szabad és mit nem, a leggondosabb használat esetén is előfordulhat, hogy a kutya sokat veszít a lendületéből vagy egyáltalán nem akar azon a területen futni, ahol a kellemetlen élmény érte, de ezekből a kutya rövid idő alatt és könnyen kihozható. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy csak büntetnek, de soha se dicsérnek ( az a dicséret, ha nincs büntetés !), ez nagyon rossz gyakorlat, a kiképzés egyik fő szabálya az, hogy azonnal büntetni és azonnal és folyamatosan dicsérni, ha a kutya azt és úgy csinálja amit el várunk tőle.
Mikor ne használjuk ?
Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy szükséges inkább NE ! Ha nem látjuk a kutyát soha se, mert lehet, hogy éppen vadat áll egy bozótos másik felén. Inkább próbáljuk meggátolni síppal ( ha nem hallgat rá +büntetés ), hogy megforduljon a bozót előtt.
Mikor tegyük a kutyára először ?
Amikor már szenvedélyesen keres és kezd kicsúszni a kezünkből, kezd vadat üldözni, de azt ne várjuk meg, amíg őrült vadűző lesz. A kiképzésben is könnyebb a kialakulóban lévő rossz tulajdonságokat megelőzni, mint a szenvedéllyé vált rossz szokást kijavítani.
Mikor vegyük le róla végleg ?
Amikor azt látjuk, hogy többszöri kísértés ellenére, hosszú időn keresztül se hibázik. Jobb későn, mint túl hamar és természetesen nem lehet azt garantálni, hogy a tanultakra örökké emlékezni fog, lehet, hogy később ismét szükség lesz egy kis emlékeztetésre.
A kiképzést nem lehet csak az írásos anyag alapján megtanulni. Jó érzék és sok-sok tapasztalat kell hozzá. Minden alkalommal szembesülhetünk egy új megoldandó problémával, ezért azt ajánlom, hogy kellő gyakorlat híján a teletakt összeszerelésére, beállítására, kipróbálására és első időben a használatához kérjük ebben tapasztalt klubtársunk segítségét.
Gyárfás Marianne
aranykoszorús vadászkutya kiképző
RSS Feed
