Winky Etelkáéknál töltött egy hetet a család 3 pointerével, ahol szinte állandó társasága volt. A kutyákkal szemben ott dominanciát mutatott, Etelka szerető gondoskodása mellett pedig egyre inkább összeszedte magát. Mikor hozzánk került, napok kellettek neki, hogy hozzánk is kötődni kezdjen. Ammilyék teljesen elfogadták, Ő sem tanusított semmilyen ellenséges viselkedést velük szemben. Túlzott mozgékonysága talán az emberekkel szembeni riadtságából adódhatott, mint ahogy azok a problémák is, hogy egyedül nem lehetett hagyni, mert utánunk akart szökni. Olyan trükköket is tudott, hogy a be nem zárt ajtókat a kilincs lenyomásával nyitogatta. Raáb Zoliék, ahol Jim Beam kutyánk él, megsajnálták a kis menekültet és magukhoz vették. Azóta a sajnálatból szeretet lett, és lassan teljes értékű tagja lesz Ő is a családnak Jim mellett.
A következő sorok Zolitól származnak az első hét után: "Winky, akinek új neve már Pötyi... Jimmy-vel nagyon jól elvannak. Napi Pedigré- adagja kb.1,5 kg, amit három részletben fal fel,átlag nagyjából 20 másodperc alatt. Imádja a tejet, a kefirt, továbbá mindent, ami ehetőt talál maga előtt. A három macskából kettővel már kibékült, csak az a fránya fekete szín zavarja, szegény Kormi csak a jó idegállapotának köszönheti, hogy nem ment még világgá....Szereti az erdőt, elfogadja kettejük viszonylatában Jimmy-t vezérnek, úgyhogy behívási problémák nemigen fordulnak elő, jön vele vissza. A pórázt nem ismeri, még a jövő feladata lesz, hogy megtanulja, hogy a pórázról nem elugrani kell. Idegen ember, -ha feltűnik séta közben- megrettenti, behúzott farokkal rohan ilyenkor vissza hozzánk. Ez a reakció korábbi életének keserű tapasztalataiból adódhat talán". (Feketéné Brandenburg Katalin)
Nessie-t Ózd környékén találták május végén komoly szemsérüléssel. A bejelentést követően azonnal indultam érte. Sajnos a sérült szemét el kellett távolítani, de tökéletesen hozzászokott a változáshoz. Azonnal beilleszkedett a két pointerem mellé, de a legfontosabb számára a mai napig a gazda nyújtotta biztonság.
Októberig lakott velünk, időközben megtanulta, hogy kell sétálni, sípra visszajönni, illetve a minden napok rutinját is felvette. Egy rossz szokása maradt vissza, hogy néha kimászott a kerítésen és leginkább a szomszéd kertben próbált egy kis simogatáshoz jutni, amíg én nem voltam otthon. Sajnos ezt nem tudtam megakadályozni, ezért ideiglenesen Nagy Jenőhöz került, ahol szintén beilleszkedett a családba. Nessie természete és hányatott előélete miatt Jenő beleszeretett, ezért úgy döntött, hogy nem adja másnak, hanem vele élheti le az egész életét. Köszönöm Jenőnek, hogy végleges otthont biztosít Nessie-nek, és felvállalja az előélete miatt kialakult rossz szokásait. Sok boldogságot kívánok nektek együtt.
(Verebély Fanni)
Ruby egy sárga foltos rendkívül vékony és kissé viharvert fiatal kutyalány, aki előző gazdájától elkerülvén átmenetileg egy agártenyésztő hölgynél töltött el néhány hetet. Ő írt Mariannenak hogy vigyük el a kutyát tőle mert nincs nála jó helyen,mivel nem tud beilleszkedni kutyái közé. A jellemzése szerint túlságosan mozgékony, antiszociális, emberektől félő, kutyákkal nehezen kijövő kislányért a klubkiállítás napján mentünk el, és vittük őt magunkkal a kiállításra , rengeteg ember és kutya közé. Az első perctől összebarátkoztunk, azalatt az egy nap alatt amit velünk töltött semmiféle problémát nem tapasztaltunk viselkedésében sem emberrel, sem állattal. Sőt, rendkívül kedves volt. Bár más gazdának szántam, a kiállításra kilátogató család, akiknél az akkor 13 éves Hasszán nevű Fedra-kölyköm volt, azonnal beleszerett, így nekik adtam. A kutya egy nap alatt beilleszkedett a családba, a gyerekeket imádja és mindenki kedvence lett. Sajnos nem sokáig élvezhette Hasszán barátságát, mert az idős kutya, néhány együtt töltött hónap után meghalt.(Feketéné Brandenburg Katalin)
Luna, Molly elmenetele után másnap érkezett Nyíregyházáról. A kis testű, feketet foltos kislány nagyon nagyon kedves kutya volt. Hozzánk két nap után oly mértékben kötődött, hogy nyugodtan ki lehetett nyitni a kaput, nem ment el, elvittük magunkkal az erdőbe kirándulni, megjárta a Balatont, a Mátrát velünk és kutyáinkkal. Sípszóra azonnal visszajött, teljesen szófogadó és kezelhető volt ezenkívül végtelenül kedves és jóindulatú mind a kutyáinkhoz mind hozzánk. Öt hetet töltött nálunk és ha lett volna rá lehetőségem akkor nem adom tovább senkinek. Így viszont a Gödön lakó Kertész családhoz került, ahol előző pointerük halála után házi kedvenc lett, és a nagy fiú mellett balesete miatt szinte terápiás kutya szerepet tölt be, amire kedves, intelligens és ragaszkodó természete miatt teljesen alkalmasnak bizonyult. (Feketéné Brandenburg Katalin)
2010.Január végén kis vékony sárga foltos pointerlány került hozzánk Kecskemétről. Borzasztóan hiperaktív, mozgékony volt. Rögtön megtámadta Ammilyt, de Viki védőőrizete mellett többé komoly öszetűzésre nem került sor. Az emberekhez kedves, de a kutyákat egy pillanatig sem békén hagyó kislány teljesen antiszociális volt az elején. Sokat foglalkoztunk vele, mégsem mertük kapun kívül elengedni, mert meglehetősen öntörvényűnek bizonyult. Jövetele után azonnal kijött rajta a kennelköhögés, így bent töltötte szinte a 2 hetet amíg nálunk volt. Adriennen keresztül találtunk neki gazdát, így hozzá is vittük el, ahol két napot volt, utána került Solti Katához.
(Feketéné Brandenburg Katalin)
Polkáról:
Pollyval akkor kerültünk egymás útjába, amikor mind a ketten életünk nehéz szakaszán voltunk túl. Ő nem tudta, mit jelent a szeretet, az együttélés emberrel és állattal, én ezt megmutathattam neki. Megtaníthattam őt-mit jelent melegben, lakásban, családban, szeretetben élni, és persze arra is, hogy ennek szabályai vannak, amit be kell tartani. Eljártunk iskolába, és a csiszolatlan gyémántból egy engedelmességi vizsgás okos kutyus lett. Eközben segített nekem feldolgozni Jerrym halálát. Nehéz volt azt a döntést meghozni, hogy másik gazdát kell keresni neki, de sajnos valami fura oknál fogva a kezdetektől fogva nem vette be a magyar vizslámat. Félek őt odaadni, mert hosszú és rögös utat jártunk be egymással, de bízom benne, hogy felkészítettem őt egy boldog életre, és bízom benne, hogy megtaláltuk számára az álom gazdit, akinek ő lesz a szeme fénye. (Solti Kata)
2009. novemberében egy véletlen tragikus baleset következtében elvesztettük Fancy-t, az első pointerünket. Mivel tagjai vagyunk a Magyar Pointer Clubnak, részt vettünk pointerek mentésében. Fancy elvesztése után kaptuk a hírt, hogy kellene egy 4-5 év körüli kan kutyának ideiglenes befogadó.
Azt tudtuk, hogy ideiglenesen magunkhoz vesszük Maxit, de hogy a későbbiekben mi lesz, fogalmunk sem volt... 2009 december 23-án elmentünk érte, a gazdagréti állatorvosi rendelőben volt. az első pillanatban, amikor megláttuk, tudtuk, nem ideiglenes befogadók leszünk...csontos, sebes, nagyon rossz kinézetű kutya volt, de az első találkozás elég volt, hogy tudjuk, Maxi velünk marad...
Mindenre és mindenkire morgott, aki élt és mozgott. Ha valaki hozzáért, megsimogatta, furcsán, bizalmatlanul morogva húzta össze magát. Nem mert puhára, a kutyapokrócra feküdni. Mentálisan és fizikálisan romokban volt a kutya. Felfekvések voltak a testén, a hasán, a könyökén, combján, vastagbél gyulladása volt, a férgekről nem is beszélve. Érdekes módon az egyetlen kutya, akit az első perctől kezdve elfogadott és tisztel, az Basa, a most 6 éves labradorunk.
Kemény munka kezdődött - egészségileg rendben van már teljesen. Lejártunk kutyasuliba, egy terápiás csoportba, ahol Maxiban megerősítették, hogy a többi kutya nem ellenség, hanem játszótárs. Rengeteget foglalkoztunk vele, kirobbanó nagy sikerrel, hatalmas változással, és most már mondhatom, hogy teljesen rendben van, kiegyensúlyozott kutya lett belőle, aki hozzábújik az idegenekhez is, egy kis simiért. Imád 4 lábbal a lepkék után ugrálni, a kismadarakat kergetni, de meg is állja őket, előjött belőle az igazi pointer!
Azt tudom, hogy Fancy-t nem pótolhatja, de jó tudni, hogy megmentettünk egy kutyát és remélem teljes, boldog életet tudunk neki biztosítani és még sok örömet okozunk egymásnak az életben. (Krasznavölgyi Eszter)
Fickó 1993.május 19-én született a Csillaghegyi-Foltos kennelben Cindy kutyánk kölykeként. Eszter és édesanyja a házunk mögötti lakótelepről naponta jártak a kerítéshez megnézni a játszadozó kölyköket. A kislány hosszas könyörgésének anyukája nem tudott ellenállni, így nemsoká kiválasztották az alomból a fekete foltos Fickót. Első látásra szerelem volt, ahogy Eszter mindig mesélte. Sokat láttuk őt, eleinte gyakran áthozták udvarunkba játszani testvérével,az általunk megtartott Fedrával,később, mikor már idős és beteges volt és nem futhatott, minden nap többször elsétált házunk előtt gazdáival,soha el nem múlasztva, hogy benézzen, beköszönjön nekünk és a kutyáinknak, sose felejtve el, honnan jött. 16 és fél évig élt, 2009.október 18-án örökre elaludt gazdái ölelő karjaiban. Arról, hogy mennyire szerették Őt,ez a pár sor meséljen, amit Eszter írt nekem néhány hónappal ezelőtt egy emailjében:
"Néha elgondolkozom azon, hogy mi lesz ha nem lesz nekem a kutyám?a kutyám, aki többet jelent nekem mint bárki más. A kutyám, aki ott van mellettem, amikor jó vagy rossz vagyok,aki jön ha nevetek, de akkor is, ha sírok.A kutyám, aki mellett felnőttem.A kutyám,aki megtanított őszintén szeretni,örökre.Félek.Mert már te is tudod, hogy hány éves az én csillagom, és minden este azt kérem a Jó Istentől, hogy soha ne vegye el tőlem,bár tudom, hogy ez nem lehetséges,de akkor sem tudom elfogadni a tudatot, hogy Fickó nem lesz velem addig, amig világ a világ."
Fickó nem egész két hete ment el. A család vígasztalhatatlan, egyfolytában siratták.
Fanni felhívott pár nappal ezelőtt, hogy van egy mentett pointer kislány, egy év körüli. Ideiglenes befogadóhelyet kerestek neki. Természetesen elvállaltuk, és másnap meg is érkezett Bodza, a sárga foltos, sötét szemű, sötét orrú, kicsit vékony de kifejezetten szép és kedves fejű kislány kutya. Eleinte kicsit tartózkodó volt, de Ammily és Viki szerettel fogadták így hamar vidám játékká fajult az ismerkedés. Hozzánk is szinte rögtön bizalommal bújt. Az itt töltött első napján már kiderült, hogy Bodza könnyen kezelhető,rendes,vidám,nagyon kedves,ragaszkodó kiskutya. Persze rögtön szóltunk Kramarics Eszteréknek akik már az első napon meg is jelentek kutyanézőbe. A család két női tagját azonnal elbűvölte Bodza, de Béla hallani sem akart ilyen hirtelen új kutyáról..nagyon fájt a szíve Fickóért. Mikor mégis átjött megnézni, a kiskutya mintha tudta volna kitől függ a sorsa..először hozzá ment, odabújt, felugrott rá. Persze Béla nem tudott ellenállni, és nemsokára meghatottan simogatta a kicsit, és aztán odaszólt a lányoknak: Ne bőgjetek, hazavisszük!Már másnap többször meglátogatták,elkezdték magukhoz szoktatni,eleinte csak pár órára vitték el. Bodza szinte azonnal otthon érezte magát náluk, mindent megszaglászott, aztán felfeküdt az ágy közepére és azonnal nyugodt álomba merült mint aki végre hazaérkezett.Nagyon boldog az egész család és végtelenül hálásak a klubnak ezért a kutyáért, aki bár Fickót nem pótolja, de imádhatják ugyanolyan nagy szeretettel, mint előző kutyájukat.Azt mondják, Bodzát a sors vezérelte hozzánk, hogy rátaláljanak. A történetet Eszter újabb soraival zárnám, amit ezúttal Bodzáról írt:
"Ezerszer megpuszilgatom, megsimizem és megköszönöm hogy van nekünk.
Olyan mesébe illő ez az egész,hogy ő lett nekünk, a fájdalom mellett amit még mindig a Fickó iránt érzek, helyet kapott a mosoly és a boldogság,és jó újra felelősnek lenni valamiért.Mintha a Fickó küldte volna őt nekünk."
(Feketéné Brandenburg Katalin)
A 2009-es év igaz története
A Pointer Klub fajtamentőinek 2009-ben is akadt munkája, nem is kevés...
Tavasszal két fiatal kant, egy testvérpárt kellett egy vidéki menhelyről kimenteni. Volt tulajdonosuk - bár szerződés kötelezte rá, hogy a tenyésztőt értesítse, ha a kutyákat esetleg nem szándékozik tovább tartani, és a tenyésztő bármikor visszavette volna őket- egy vidéki menhelyre adta le őket törzskönyvestül, oltási könyvestül. Több mint egy hetet töltöttek ezen a helyen, és meglehetősen szörnyű állapotban, koszosan, soványan sikerült őket kimenteni (gyanúnk szerint nem csak itt kerültek ilyen állapotba), egy kedves, állatvédő hölgy segítségével és ebben a Pointer Klub anyagi segítséget nyújtott. Tenyésztőjük rendbehozta oket, és innen kerültek új gazdijaikhoz, Alex a Kígyós családhoz került, ahol sikeres kiállítási kutya és családi kedvenc lett, Doki pedig Lepsénybe költözött, ahol gazdája nagy elégedettségére kiváló használati vadászkutyaként szerez sok örömet családjának.
Egészen novemberig csend volt a fajtamentés témában, de akkor elkezdődött a lavina.
Elsőként Pest megyéből mentettünk egy fiatal, egy év körüli, azonosíthatatlan szukát, Bodzát, akit gazdái otthagytak egy helyen, ahova soha többet nem mentek érte. Szörnyű állapotban innen mentette meg egy állatbarát, aki értesítette a pointeres fajtamentőket. A Pointer Klub itt is segített, mind anyagilag, mind a szállításban, Verebély Fanni vitte el őt ideiglenes befogadójához, a Fekete családhoz Győrbe, itt Kati rövidesen nagyszerű, végleges, szerető otthont talált neki, ahol boldogan éli életét. Már új gazdáinál derül ki, hogy vemhes is volt, ivartalanításának állatorvosi költségeinek fedezésében is segítséget nyújtott a klub.
A következő mentett kutyánk Seki, egy fiatal szuka volt, akit olasz tulajdonosai Molnár Zsolt kiképzőnknél, tagunknál otthagytak, majd telefonon közölték, hogy nekik már nem kell, csináljon vele, amit akar. Zsoltinál töltött majdnem két hónapot, majd szintén Feketéné és Németh Kolos tagunk segítségével került egy másik családhoz, ahol nagyon szeretik, és ahol korábbi félősségét is kezdi levetkőzni.
Bella egy családtól került ideiglenes befogadójához, Gyárfás Marianne-hoz, mivel nem jöttek ki a család másik két kutyájával. Marianne-nál hamar beleszokott a vidám és barátságos pointer társaságba, semmi gond nem volt vele, bár krónikus kötohártya gyulladása miatt sokat kellett állatorvoshoz vinni, Bella már testileg- lelkileg jól van, új családjánál, Rédey Péteréknél, Szlovákiában él, Will-el és Frodóval a két pointer fiúval, és egy huskyval.
Két további menhelyre-sintértelepre leadott kutyát mentettünk meg, egy kant és egy szukát, Lili és Max mindketten szörnyű állapotban, betegen, kennelköhögésesen (Max kezelését már a menhelyen is elkezdték), csont-bőr soványan, kerültek új gazdáikhoz, azóta már mindketten meggyógyultak, és vidáman töltik mindennapjaikat új családjaik körében, és lassanként elfelejtik korábbi szörnyű élményeiket. Max szintén már pointeres gazdiknál talált új otthonra, Krasznavölgyi Eszter és Gábor személyében. Sajnos mindkét kutya olyan rossz állapotban volt, hogy emésztőrendszerük is súlyosan károsodott, gyógytápra, speciális takarmánykiegészítőkre, és nagyon körültekintő táplálásra szorulnak.
Sajnos már külföldről is mentenünk kellett kutyát, főként mivel apja saját kutyánk! Alimli litván tenyésztésű, rendkívül sikeres kiállítási kutya (sokszoros BIS, 2x Európagyőztes) volt egészen őszig, amikor olasz gazdája meg akart szabadulni tőle és egy telepre adta le, láncra verve őrzőkutyának. Szerencsére tenyésztője segítségével sikerült innen kimenteni, és egy kamionos és Krasznavölgyi Eszterék segítségével eljutott Magyarországra, ahol egyenlőre Gyárfás Mariannnál talált otthonra.
Egy 9 éves pointer kan gazdája is megkereste klubunkat, hogy nem tudja tartani a kutyáját tovább a családi körülményeinek megváltozása miatt. Januárban kell elhozni régi gazdájától, tenyésztője, Baukó Ági fogja visszafogadni.
Mivel ezek a szerencsétlen, mentendő kutyák 2 hónapon belül, szinte egyszerre kerültek a látókörünkbe, és hirtelen ennyi kutyán kellett segíteni (ez kb. annyi, amennyit egy év alatt szokott lenni, sőt, jobb években nincs is ennyi), ez igencsak nagy terhet jelentett a Klub aktivistáinak és pénztárcájának.
Örömmel töltött el bennünket, hogy úgy tudtuk, egy pointernek se kellett idén sintértelepen vagy menhelyen tölteni a karácsonyt! Nagyon jó érzés volt, hogy sokszor mire a mentendő kutyákról másoktól értesítést kaptunk, azok már legtöbbször a gondozásunkban voltak! Akik nagyon sokat segítettek a mentésekben: Gyárfás Marianne, Feketéné Brandenburg Katalin, Verebély Fanni, Krasznavölgyi Eszter és Gábor, Vértesi Andrea, Miczek Zsófi és Vízhányó Evelyn. Köszönjük! Nagyon jó érzés látni és tudni, hogy a klub tenyésztői és a kantulajdonosok is (!) felelősséget vállalnak az általuk tenyésztett kutyákért, azonnal segítenek, ha baj van. Sajnos azonban nemcsak felelős tenyésztők vannak ebben a fajtában, hanem sok a pénzért, szórakozásból szaporítgató is, a tolük kikerülő, legtöbbször azonosíthatatlan pointereknek a legnehezebb otthont találni. Ezen kívül sok pointer kerül a látóterünkbe, akiknek van gazdája, de adják-veszik, és nagyon rossz körülmények között tartják őket. Sajnos ezeken a kutyákon nincs módunkban segíteni, pedig a sorsuk sokszor még mostohább, mint a menhelyieké. Egyet tudunk tenni, hogy ismételten felhívjuk a figyelmet arra, jobban nézzék meg, kinek adnak el kölyköt, kolyköket, akiket azután papír nélkül szaporítani fognak, felnőtt kutyákat, akiket rövid, de annál kegyetlenebb kiképzés után adnak-vesznek.
Örömünk se tartott sokáig, ugyanis kiderült, hogy ismét van menhelyen 2 fiatal pointer kan, elhelyezésükre azonnal megkezdtük az intézkedést.
Fifit a Duna-parton találta egy ifjú hölgy, aki tudta, hogy a Magyar Pointer Club fajtamentői tudnak ilyen esetben segíteni. Vízhányó Evelyn hozta el tőle kutyust, nála is volt ideiglenes helyen. A kis pointer, ellentétben a korábbi kutyákkal, jó kondícióban volt, jókedvű és vidám volt. Feltettük erre az oldalra az adatait, és hogy keresi régi vagy új gazdiját, és szerencsére régi tulajdonosa - Horváth Miklós, solymász - rá is bukkant a hirdetésre, így Fifi - merthogy így hívják - három nap után vissza is került családjához, ahol már nagyon várták. Mint kiderült, valaki az eltűnése éjszakáján kilopta őt a zárt kertből, de hogy azután hogy került a Duna-partra, az máig is rejtély maradt.
Colinra - mint Vikire is - más fajtát mentők segítségével bukkantunk rá a kecskeméti Mentsvár alapítvány menhelyén. Amikor megtudtuk, hogy ott van, azonnal érte mentünk.
A menhelyen elmondták, hogy előző nap mentették meg a sintértelepről, ahova a gazdái adták le!!! A kutya borzalmas állapotban volt, csont- bőr sovány volt, félt, szőre koszos, elhanyagolt volt. A menhelyről hazafe menet, az oltási könyv alapján kiderítettük Colin régi gazdáit, akik elmondták, hogy azért adták a kutyát valakinek (az meg később leadta a menhelyre), mert kicsi volt a kert. Hozzátenném, hogy a kutya kondíciója nem egy nap alatt alakult ki. Colin 1 éves volt amikor elhoztuk a menhelyről, veszettség oltást soha életében nem kapott, csak a kölyökkori oltásai voltak meg.
Vízhányó Evelynnél talált, ahol megfürdették, állatorvos ellátta, mikrochipet, féraghajtót, bolha-kullancs ellenes szert kapott, és a jó takarmánynak, vitaminoknak, és a vidám kutyatársaságnak köszönhetően hamar erőre kapott, hízni kezdett és visszatért a jókedve is.
Tinát nagyon kedves, kutyás biztonsági őrök fogadták be és etetgették pár hétig, mielőtt hozzánk került. A kutya még Vikinél is rosszabb állapotban volt, mint fizikailag, mind lelkileg. Borzasztóan félt az emberektől, ha meg akartuk simogatni, csak összehúzta magát, mozdulni sem mert, nagyon sovány volt és tele volt szörnyű, sebes, régi felfekvésekkel a könyökén, térdén, csánkján, valamint jó adag sörét is volt benne. Mindezek alapján biztosan állítható, hogy borzalmas helyen élte addigi életét.
Vízhányó Evelyn hozta el megtalálóitól, majd fürdés és állatorvosi kezelés után Gyárfás Marianne lett ideiglenes befogadója. Mariannak hónapok alatt sikerült jókedvű, vidám, az emberekben jobban bízni kezdő kutyát "varázsolni" belőle, ezek után pedig már végleges gazdáihoz- Lénárt Rebekáékhoz kerülhetett, akiknél Solo kutya személyében kutyatársasága is van. Sajnos kiderült, hogy Tina nem maradhat ezen a helyen, mert rendszeresen
megszökik a kertből. Már majdnem lehetetlennek tünt Tinának befogadót
találni, amikor Győrből Kissné Piroska a segítségére sietett és magához
Vikit 2005 tavaszán, egy rendezvényünkön ismertük meg, ahova gazdája Tenyésszemlére hozta el. A kutya nagyon rossz állapotban volt, mind testileg, mind lelkileg, és elsősorban ezen okok miatt, "Tenyésztésre nem engedélyezett" minősítést kapott.
Néhány hét múlva bejelentést kaptunk egy, más fajtával foglalkozó fajtamentőtől, hogy a vasadi menhelyen látott egy fiatal pointer szukát. Még aznap elmentünk a kutyáért, és a menhely vezetője elmondta, hogy a gazdái 1 hete adták le a kutyát, törzskönyvvel együtt, mert gyereket várnak. Ez már önmagában sem volt szimpatikus, és nem lehet ok egy kutya kidobására. Ezután néztük meg a kutyát, és ráismertünk Vikire. Rögtön tudtuk, hogy kidobásának oka nem az volt, amit a gazdák meséltek, hanem az, hogy ki lett zárva a tenyésztésből, ezért anyagi haszonszerzésre nem alkalmas.
Viki néhány napot töltött ideiglenes befogadójánál- Verebély Fanninál- majd végleges gazdájához, Feketéné Brandenburg Katihoz került Győrbe, ahol most él, és ahol boldog, biztos otthonra, szerető gazdákra és Ammily-re, kutyabarátnőre is talált.(Vízhányó Evelyn)
2005.június 28-án kaptam egy telefonhívást, hogy a Pointer Klub egy menhelyről kimentett egy barna foltos két és fél éves pointer kislányt, akit gazdája bántalmazott, és kidobott.Nem volt kérdés, hogy átmenetileg befogadjuk őt, és az sem sokáig, hogy nálunk is marad örökre, miután két nappal később megérkezett. Eleinte iszonyúan félt az emberektől és a kutyákkal is nagyon bizalmatlanul viselkedett. Ennek ellenére Ammilyvel az első perctől nagyon jó barátok lettek, és azóta is elválaszthatatlanok. Az első időben nehezen tudtuk kezelni, mert annyira meg volt félemlítve, hogy nem lehetett semmiért rászólni, nevelni szinte lehetetlennek tűnt. Örült a simogatásnak,de úgy éreztem, nem bízik bennünk, és ekkor még talán nem is hozzánk kötődött, csak a biztonsághoz, ételhez és helyhez, amit nyújtani tudtunk. Amire teljesen beilleszkedett családunk és kutyáink életébe, el kellett telnie néhány hónapnak. Mostanra viszont már mer bízni az emberekben. Aranyos, kedves, ragaszkodó, jó és engedelmes kutya lett belőle.Már amikor hozzánk került, látszott rajta, hogy trenírozva sokat volt. Az apportírozásban már akkor is jeleskedett, a labdát fáradhatatlanul és vég nélkül hajlandó visszahordani, méghozzá olyan szenvedélyesen, hogy még víziszonyát is legyőzte emiatt az utóbbi hónapokban, és most már versenyt úszva hordják ki a labdát Ammilyvel a tóból. Amióta imádott Fedránk nincs többé, méginkább elválaszthatatlanok ők ketten Ammilyvel, és hálát adunk a sorsnak, amiért hozzánk vezérelte őt, hogy egy kis ideig újra három, most pedig két pointer tulajdonosai lehetünk.(Feketéné Brandenburg Katalin)