GAZDIT KERES!

Gazdát keres Nessie, az 5 éves sárga foltos pointer szuka. Komoly szemsérüléssel találták Ózd környékén, ezért a jobb szemét el kellett távolítani. A varratszedésen is túl van, és teljesen alkamazkodott az új helyzethez.
Nagyon hálás, szeretetre méltó kutya, aki leginkább a gazdi lábánál szeret heverészni, nagyon igényli az emberi közelséget. Mára szépen közlekedik pórázon, illetve utazik autóban, teljesen jó a kapcsolata más kutyákkal, illetve cicákkal is.
Egyetlen rossz szokása, hogy át tud mászni a kerítésen, ha a gazdája egyedül hagyja a kertben, és elindul megkeresni őt. Ezért vagy lakásba, vagy "bombabiztos" kerítéssel ellátott kertes házba ajánljuk, ahol keveset van egyedül.

Érdeklődés, további fényképek ideiglenes befogadójánál :

Verebély Fanninál :204683689, verebely.fanni@gmail.com

Elveszett 3 angol szetter Franciaországból, egy Field Trial-on lopták el őket egy autóból!
Részletek itt:

Fajtamentés 2009-ben

A Pointer Klub fajtamentőinek 2009-ben is akadt munkája, nem is kevés...

Tavasszal két fiatal kant, egy testvérpárt kellett egy vidéki menhelyről kimenteni. Volt tulajdonosuk- bár szerződés kötelezte rá, hogy a tenyésztőt értesítse, ha a kutyákat esetleg nem szándékozik tovább tartani, és a tenyésztő bármikor visszavette volna őket- egy vidéki menhelyre adta le őket törzskönyvestül, oltási könyvestül. Több mint egy hetet töltöttek ezen a helyen, és meglehetősen szörnyű állapotban, koszosan, soványan sikerült őket kimenteni (gyanúnk szerint nem csak itt kerültek ilyen állapotba), egy kedves, állatvédő hölgy segítségével és ebben a Pointer Klub anyagi segítséget nyújtott. Tenyésztőjük rendbehozta oket, és innen kerültek új gazdijaikhoz, Alex a Kígyós családhoz került, ahol sikeres kiállítási kutya és családi kedvenc lett, Doki pedig Lepsénybe költözött, ahol gazdája nagy elégedettségére kiváló használati vadászkutyaként szerez sok örömet családjának.
Egészen novemberig csend volt a fajtamentés témában, de akkor elkezdődött a lavina.
Elsőként Pest megyéből mentettünk egy fiatal, egy év körüli, azonosíthatatlan szukát, Bodzát, akit gazdái otthagytak egy helyen, ahova soha többet nem mentek érte. Szörnyű állapotban innen mentette meg egy állatbarát, aki értesítette a pointeres fajtamentőket. A Pointer Klub itt is segített, mind anyagilag, mind a szállításban, Verebély Fanni vitte el őt ideiglenes befogadójához, a Fekete családhoz Győrbe, itt Kati rövidesen nagyszerű, végleges, szerető otthont talált neki, ahol boldogan éli életét. Már új gazdáinál derül ki, hogy vemhes is volt, ivartalanításának állatorvosi költségeinek fedezésében is segítséget nyújtott a klub.
A következő mentett kutyánk Seki, egy fiatal szuka volt, akit olasz tulajdonosai Molnár Zsolt kiképzőnknél, tagunknál otthagytak, majd telefonon közölték, hogy nekik már nem kell, csináljon vele, amit akar. Zsoltinál töltött majdnem két hónapot, majd szintén Feketéné és Németh Kolos tagunk segítségével került egy másik családhoz, ahol nagyon szeretik, és ahol korábbi félősségét is kezdi levetkőzni.
Bella egy családtól került ideiglenes befogadójához, Gyárfás Mariannhoz, mivel nem jöttek ki a család másik két kutyájával. Mariannál hamar beleszokott a vidám és barátságos pointer társaságba, semmi gond nem volt vele, bár krónikus kötohártya gyulladása miatt sokat kellett állatorvoshoz vinni, Bella már testileg- lelkileg jól van, új családjánál, Rédey Péteréknél, Szlovákiában él, Vill-el és Frodóval a két pointer fiúval, és egy huskyval.
Két további menhelyre-sintértelepre leadott kutyát mentettünk meg, egy kant és egy szukát, Lili és Max mindketten szörnyu állapotban, betegen, kennelköhögésesen (Max kezelését már a menhelyen is elkezdték), csont-bőr soványan, kerültek új gazdáikhoz, azóta már mindketten meggyógyultak, és vidáman töltik mindennapjaikat új családjaik körében, és lassanként elfelejtik korábbi szörnyű élményeiket. Max szintén már pointeres gazdiknál talált új otthonra, Krasznavölgyi Eszter és Gábor személyében. Sajnos mindkét kutya olyan rossz állapotban volt, hogy emésztőrendszerük is súlyosan károsodott, gyógytápra, speciális takarmánykiegészítőkre, és nagyon körültekintő táplálásra szorulnak.
Sajnos már külföldről is mentenünk kellett kutyát, főként mivel apja saját kutyánk! Alimli litván tenyésztésű, rendkívül sikeres kiállítási kutya (sokszoros BIS, 2x Európagyőztes) volt egészen őszig, amikor olasz gazdája meg akart szabadulni tőle és egy telepre adta le, láncra verve őrzőkutyának. Szerencsére tenyésztője segítségével sikerült innen kimenteni, és egy kamionos és Krasznavölgyi Eszterék segítségével eljutott Magyarországra, ahol egyenlőre Gyárfás Mariannnál talált otthonra.
Egy 9 éves pointer kan gazdája is megkereste klubunkat, hogy nem tudja tartani a kutyáját tovább a családi körülményeinek megváltozása miatt. Januárban kell elhozni régi gazdájától, tenyésztője, Baukó Ági fogja visszafogadni.
Mivel ezek a szerencsétlen, mentendő kutyák 2 hónapon belül, szinte egyszerre kerültek a látókörünkbe, és hirtelen ennyi kutyán kellett segíteni (ez kb. annyi, amennyit egy év alatt szokott lenni, sőt, jobb években nincs is ennyi), ez igencsak nagy terhet jelentett a Klub aktivistáinak és pénztárcájának.
Örömmel töltött el bennünket, hogy úgy tudtuk, egy pointernek se kellett idén sintértelepen vagy menhelyen tölteni a karácsonyt! Nagyon jó érzés volt, hogy spkszor mire a mentendő kutyákról másoktól értesítést kaptunk, azok már legtöbbször a gondozásunkban voltak! Akik nagyon sokat segítettek a mentésekben: Gyárfás Marianne, Feketéné Brandenburg Katalin, Verebély Fanni, Krasznavölgyi Eszter és Gábor, Vértesi Andrea, Miczek Zsófi és Vízhányó Evelyn. Köszönjük!
Nagyon jó érzés látni és tudni, hogy a klub tenyésztői és a kantulajdonosok is (!) felelősséget vállalnak az általuk tenyésztett kutyákért, azonnal segítenek, ha baj van. Sajnos azonban nemcsak felelős tenyésztők vannak ebben a fajtában, hanem sok a pénzért, szórakozásból szaporítgató is, a tolük kikerülő, legtöbbször azonosíthatatlan pointereknek a legnehezebb otthont találni. Ezen kívül sok pointer kerül a látóterünkbe, akiknek van gazdája, de adják-veszik, és nagyon rossz körülmények között tartják őket. Sajnos ezeken a kutyákon nincs módunkban segíteni, pedig a sorsuk sokszor még mostohább, mint a menhelyieké. Egyet tudunk tenni, hogy ismételten felhívjuk a figyelmet arra, jobban nézzék meg, kinek adnak el kölyköt, kolyköket, akiket azután papír nélkül szaporítani fognak, felnőtt kutyákat, akiket rövid, de annál kegyetlenebb kiképzés után adnak-vesznek.
Örömünk se tartott sokáig, ugyanis kiderült, hogy ismét van menhelyen 2 fiatal pointer kan, elhelyezésükre megkezdtük az intézkedést.

Kérünk mindenkit, aki támogatni tudja, szeretné a Pointer Klub fajtamentését, segítsen pénzzel, taglétszámmal (a tagsági díjból van bevételünk!), ideiglenes, vagy végleges befogadók keresésével, szállítással, konkrét esetekben táppal, vagy az állatorvosi költségek, gyógyszerek árához való hozzájárulással.

Pénzt küldhetnek:
Postai úton, csekken:
Gyárfás Marianne, 7014 Sáregres, Kolozsvári u. 21.
Banki átutalással:
OTP Bank 11773360-00746647 (Gyárfás Marianne)

Ismételten köszönjük szépen azoknak, akik ezt hosszú évek óta rendszeresen megteszik!

A Magyar Pointer Club vezetősége

Mentett pointerek 2005-ben és 2006-ban

VIKI

Vikit 2005 tavaszán, egy rendezvényünkön ismertük meg, ahova gazdája Tenyésszemlére hozta el. A kutya nagyon rossz állapotban volt, mind testileg, mind lelkileg, és elsősorban ezen okok miatt, "Tenyésztésre nem engedélyezett" minősítést kapott.
Néhány hét múlva bejelentést kaptunk egy, más fajtával foglalkozó fajtamentőtől, hogy a vasadi menhelyen látott egy fiatal pointer szukát. Még aznap elmentünk a kutyáért, és a menhely vezetője elmondta, hogy a gazdái 1 hete adták le a kutyát, törzskönyvvel együtt, mert gyereket várnak. Ez már önmagában sem volt szimpatikus, és nem lehet ok egy kutya kidobására. Ezután néztük meg a kutyát, és ráismertünk Vikire. Rögtön tudtuk, hogy kidobásának oka nem az volt, amit a gazdák meséltek, hanem az, hogy ki lett zárva a tenyésztésből, ezért anyagi haszonszerzésre nem alkalmas.
Viki néhány napot töltött ideiglenes befogadójánál- Verebély Fanninál- majd végleges gazdájához, Feketéné Brandenburg Katihoz került Győrbe, ahol most él, és ahol boldog, biztos otthonra, szerető gazdákra és Ammily-re, kutyabarátnőre is talált.

TINA

Tinát nagyon kedves, kutyás biztonsági õrök fogadták be és etetgették pár hétig, mielõtt hozzánk került. A kutya még Vikinél is rosszabb állapotban volt, mint fizikailag, mind lelkileg. Borzasztóan félt az emberektõl, ha meg akartuk simogatni, csak összehúzta magát, mozdulni sem mert, nagyon sovány volt és tele volt szörnyû, sebes, régi felfekvésekkel a könyökén, térdén, csánkján, valamint jó adag sörét is volt benne. Mindezek alapján biztosan állítható, hogy borzalmas helyen élte addigi életét.
Vízhányó Evelyn hozta el megtalálóitól, majd fürdés és állatorvosi kezelés után Gyárfás Marianne lett ideiglenes befogadója. Mariannak hónapok alatt sikerült jókedvû, vidám, az emberekben jobban bízni kezdõ kutyát "varázsolni" belõle, ezek után pedig már végleges gazdáihoz- Lénárt Rebekáékhoz kerülhetett, akiknél Solo kutya személyében kutyatársasága is van.
COLIN

Colinra-mint Vikire is- más fajtát mentõk segítségével bukkantunk rá a kecskeméti Mentsvár alapítvány menhelyén. Amikor megtudtuk, hogy ott van, azonnal érte mentünk.
A menhelyen elmondták, hogy elõzõ nap mentették meg a sintérteleprõl, ahova a gazdái adták le!!! A kutya borzalmas állapotban volt, csont- bõr sovány volt, félt, szõre koszos, elhanyagolt volt. A menhelyrõl hazafe menet, az oltási könyv alapján kiderítettük Colin régi gazdáit, akik elmondták, hogy azért adták a kutyát valakinek (az meg késõbb leadta a menhelyre), mert kicsi volt a kert. Hozzátenném, hogy a kutya kondíciója nem egy nap alatt alakult ki. Colin 1 éves volt amikor elhoztuk a menhelyrõl, veszettség oltást soha életében nem kapott, csak a kölyökkori oltásai voltak meg.
Ideiglenes otthonra Vízhányó Evelynnél talált, ahol megfürdették, állatorvos ellátta, mikrochipet, féraghajtót, bolha-kullancs ellenes szert kapott, és a jó takarmánynak, vitaminoknak, és a vidám kutyatársaságnak köszönhetõen hamar erõre kapott, hízni kezdett és visszatért a jókedve is.
Végleges otthonra régi pointereseknél- Fidlóczky Zsoltéknál- talált, ahol nagyon-nagyon jól érzi magát, és végre boldog pointerként élheti életét.

FIFI

Fifit a Duna-parton találta egy ifjú hölgy, aki tudta, hogy a Magyar Pointer Club fajtamentõi tudnak ilyen esetben segíteni. Vízhányó Evelyn hozta el tõle kutyust, nála is volt ideiglenes helyen. A kis pointer, ellentétben a korábbi kutyákkal, jó kondícióban volt, jókedvû és vidám volt. Feltettük erre az oldalra az adatait, és hogy keresi régi vagy új gazdiját, és szerencsére régi tulajdonosa- Horváth Miklós, solymász- rá is bukkant a hirdetésre, így Fifi-merthogy így hívják- három nap után vissza is került családjához, ahol már nagyon várták. Mint kiderült, valaki az eltûnése éjszakáján kilopta õt a zárt kertbõl, de hogy azután hogy került a Duna-partra, az máig is rejtély maradt.